73-ban Lucius Flavius Silva vezetett egy római légiót a vár ostromára. A rómaiak ostromfallal vették körül, majd az ostromhoz rámpát kezdtek építeni a hegy nyugati oldalán. A várvédők kövekkel dobálták a rámpa építőit, ezért a rómaiak zsidó foglyokkal építtették tovább. A rámpa tavasszal lett kész, az ostrom második vagy harmadik hónapjában, ez lehetővé tette a rómaiaknak, hogy faltörkossal elérjék a várat. Josephus Flavius leírása szerint, miután a rómaiak áttörték a falat, lángokban találták a raktárakat és a védők öngyilkosságot követtek el, vagy egymást ölté meg. Csak két nőt és 5 gyereket találtak életben. Josephus Flavius valószínűleg az ostromban résztvevő katonák beszámolói alapján írta saját beszámolóját. 

A Masszádát utoljára a Bizánci birodalom idején lakták, egy kis templom volt itt található. 

A Masszáda helyét 1842-ben azonosították, 1963 és 1965 között intenzív ásatásokat végzett az izraeli Yigael Yadin által vezetett expedíció. Érdekesség, hogy a római ostromrámpa maradványai még ma is megvannak.

Itt egy részletesebb videót tudsz megnézni:

Az egyháztörténet a teológia és a történelem határán fekvő diszciplína. Jos Colijn azt mondja: "az egyháztörténészeknek nem lehet semleges módon foglalkozniuk az egyház történetével." Meglátásom szerint az ilyen kijelentés már sérti azt a célt, amelyet a történésznek maga elé célként állítani kell, vagyis a minél objektívebb megismerésre való törekvést. Ezt akkor is igaznak tartom, ha tisztában vagyok azokkal a vitákkal ,amelyek éppen a történelem tudomány művelői között zajlanak, az objektív megismerés korlátairól. Tehát az egyháztörténelem tudomány, ilyen módon igényt kell tartania az egzakt és tárgyilagos szemléletre. Jól használhatóak a történelem segédtudományai (lásd Bertényi I. (szerk): A történelem segédtudományai) a minél pontosabb és megértés szempontjából. 

Mint teológiai tudomány explicit hit kérdés is: az értelmezés, a történelem célját illetően. Az egyház ugyanis nem csak egy szociológiai csoport fogalma, hanem egy teológiai "szakkifejezés", amelynek alapvető meghatározása az isteni kinyilatkoztatásból származik.

"Az egyház fejlődésének belső rugóit és mozzanatait sohasem lehet felvázolni, az egyházat lényegében sohasem lehet megérteni, ha abban a történelmi kutatás csak egy emberi társaságot vagy ideológiát lát." (Adriányi Gábor) Tehát ha szeretnénk megérteni az egyház történetét, meg kell értenünk magát az egyházat. Ahhoz pedig, hogy megértsük az egyházat, meg kell értenünk a történelmi kontextust amelyre reagál, amelyben él. 

Ezek a gondolatok vezetnek az egyháztörténeti kalandozásban.